Zsolnay Vilmos (1828-1900) kerámikus müvész, tette a Zsolnay nevet és a porcelángyárat világhírűvé.
Édesapja, Zsolnay Miklós 1852-ben alapította meg a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát, amit idősebb fiára, Ignácra bízott. A kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket készítő gyár, fejlesztések hiányában nem tudott talpon maradni. Az elárverezéstől végül Zsolnay Vilmos, /fiatalabb fiú/ mentette meg az üzemet. /Ő festőművésznek készült, és míg a manufaktúrát irányította közben is alkotó művész maradt./
Zsolnay Vilmos kitartóan kísérletezett különféle agyag- és mázfajtákkal, áttörő sikert hozott az elefántcsontszínű máz és a magastüzű díszítés tökéletes technikája, később a gyár új kerámiája a porcelánfajansz. Az elimerés és az eredmény nem maradt el. Az 1878-as párizsi világkiállításon hatalmas feltűnést keltettek a Zsolnay termékek. Kialakultak külföldi üzleti kapcsolatatok, itthon pedig a legjelentősebb építkezések épületdíszítéséhez, tetőfedéshez pirogránit kerámiát szállított a Zsolnay gyár. (mint például a budavári Mátyás-templom, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Állami Földtani Intézet, a kecskeméti Városháza, az Országház, az új Műcsarnok).
Zsolnay Vilmosnak három gyermeke született, Teréz, Júlia, és Miklós.
Mindhárman részt vettek a gyárban folyó munkában, oly annyira összefonódott az életük az üzemmel, hogy házaikat is a gyár területére építették.
/Ezek ma a Zsolnay Kulturális Negyed részeként kiállításoknak adnak otthont/
1874-től az 1880-as évek végéig a Zsolnay Teréz és Zsolnay Júlia tervezték, a magyaros és perzsa stílusú mutívumokat, amik a Zsolnay legjellegzetesebb mintáivá váltak.
Zsolnay Miklósnak döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában, így édesapja halála után is ő irányította a gyárat.
1910-ben nevére vette nővérei gyermekeit, ezzel a család neve tovább él, innen kapták a negyedik generáció tagjai a dupla nevüket.
Az 1922-ben Miklós halálával lezárult a gyár fénykora.
Az első világháború, a 1929-33-as világválság és a második világháború a termelés drasztikus csökkenéséhez vezettek, 1948-ban a gyárat államosították.
A Zsolnay gyár később elvesztette önállóságát, nevét, amit 1974-ben Mattyasovszky-Zsolnay Margittal történt megállapodás alapján használhattak ismét. A díszáruk iránti hazai kereslet növekedésével sorra nyíltak a márkaboltok és a Zsolnay gyár egyre több ország kereskedőivel került ismét kapcsolatba.
1995-ben a porcelán gyárat privatizálták, majd több tulajdonos váltáson keresztül, 2013-ban került egy szír származású svájci üzletember tulajdonába.
A Facebook adatlapodon később is megtalálod ezt az oldalt, ha a Megosztás gombra kattintasz.